TÁMOP-3.1.4.C-14-2015-0220
 
Az elmúlt 60 év gyakorlatának továbbfejlesztése a mai kor jegyében a hódmezővásárhelyi művészetoktatásban
TÁMOP-logo

Péczely Attila
orvos, néprajzkutató

 

Péczely Attila dr. 1897-ben született Rákosszentmihályon. 1920-1926 között orvosi tanulmányokat folytatott a budapesti Orvosi Egyetemen. Kodály Zoltánnal 1923-ban került kapcsolatba. 1929-ben költözött családjával együtt Hódmezővásárhelyre. Itt orvosként dolgozott, s közben folytatta népzenegyûjtő, ismeretterjesztő, zenei életet szervező tevékenységét. 1948-ban indoklás nélkül elbocsátották állásából. 1949-től a szegedi Móra Ferenc Múzeum, 1952-től pedig a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum néprajzosa. 1960-ban vonult nyugdíjba. 1962-ben a Pest megyei Gyömrőre költöznek. 1964-ben halt meg a németországi Weidenben.

Gyûjtései Múzeumokban (Hódmezővásárhely, Szeged, Nagykanizsa) és a Magyar Tudományos Akadémián találhatók. Számos gyûjtése, tanulmánya, cikke jelent meg különböző kiadványokban.

Kéziratban két nagy munkája van: Zalakomár monográfiája és Hódmezővásárhely népének zenei élete. Péczely Attila meglátta, hogy Kerényi György, Vargyas Lajos, Járdányi Pál már nemcsak népzenei anyagot gyûjt össze, hanem tudományos, összehasonlító, rendszerező munkával egy-egy zárt, körülírt helyet választ ki, és ezen belül a népzenei anyag és a nép együttes életét vették vizsgálat alá. Az utóbbi kéziratban ezt tette Péczely is. Egy hatalmas határú, mintegy 60000 lakosú mezővárost vett vizsgálat alá. Huszonöt esztendő munkáját összegezte.

1954-ben így ír ezzel kapcsolatban. „Nem tudok róla, hogy a mezőváros népzenei viszonyaival eddig valaki behatóbban foglalkozott volna, tehát a munka még ilyen állapotában is hézagot tölt be. Huszonöt évig álltam őrhelyemen ebben a nagy mezővárosban. Amit megláttam, lássa más is, amit nem vettem észre, azt későbbi kutatók könnyebben kipótolhatják, mintha elölről kellene kezdenünk az egész munkát"

Péczely Attila egyike volt azoknak a vásárhelyi mûvelődéstörténeti embereknek, akiknek tevékenysége korszakot határozott meg és új fellendülést hozott az időről-időre ellaposodó szellemi életbe. Zenei ismeretterjesztő előadásokat tartott, fellendítette a hangverseny életet, a város kórus életét, és Õ maga is énekelt. Kodály és Bartók mûveinek népszerûsítését fontosnak tartotta, nemcsak a kórusmuzsikában, hanem a hangszeres zenében is.

Komoly levelezést folytatott Kodály Zoltánnal.
Részlet a Kodály Zoltán által írt levelekből:
Kedves Attila!
„... a gyûjtés nagyon is érdekel, hiszem, hogy ott még sokat kapni, a szegény nép közt a külvárosban különösen. Hisz ha egy-két nénit meggyógyítasz, a szívüket is kirakják hálából. „

Kedves Attila!
„Örömmel látom, hogy Hódmezővásárhelyen gyökeret vervén sokirányú közhasznú tevékenységet folytatsz. Ilyen ember sok kéne, hogy kizöldelljen vidéki életünk sivataga.
Sajátságos, hogy egy ideje valami újságinterjúban azt találtam mondani, hogy szívesebben dirigáltam volna a Psalmust Hódmezővásárhelyen, mint Londonban. Valami olyan helyet akartam mondani, ahol egészen lehetetlen. És íme, amit írsz, azt mutatja, megvalósul."
Városunk fáklyahordozója felismerte, hogy az élő zenével illusztrált előadásokon, rendezvényeken, hangversenyeken eleinte csak az általa gyûjtött népdalok, később azonban már Kodály és Bartók mûvei is megszólaltak.

1994 óta iskolánk tantestülete Péczely Attila nevével fémjelzi mûvészeti tevékenységét.