Péczely Attilára emlékeztek, és átadták a nevét viselő plakettet (galériával, videókkal)

A fél évszázada elhunyt Péczely Attila orvos, muzeológus és népzenegyűjtőre emlékeztek pénteken a Bessenyei Ferenc Művelődési Központban. A Péczely Attila nevét viselő alapítvány plakettjét ebben az évben a vásárhelyi születésű zeneszerző, egyetemi tanár, Huszár Lajos vette át, míg az esten felléptek a Péczely Attila Alapfokú Művészeti Iskola növendékei és tanárai.

Vásárhelyen 1953-ban kezdte meg működését az Állami Zeneiskola, amelynek egykori tanára, Felletár Béla kezdeményezésére 1994-ban a város önkormányzata úgy döntött, hogy az intézmény felveszi Péczely Attila nevét – idézte fel a mai alapfokú művészeti iskola igazgatója, Vágó János. Három évvel később felkerült az akkori, János téri épület falára a Péczelyt ábrázoló dombormű, Erdős Péter alkotása, amely azután az iskola költözésével a mai, Mária Valéria utcai telephelyre is elkísérte az intézményt.

Az igazgató köszöntötte Péczely Attila családjának a nézőtéren helyet foglaló tagjait, fiát, dr. Péczely Pétert, és unokáját, Péczely Ákost.

Az est moderátora, az intézményt korábban igazgató Berei Erzsébet, a Péczely Attila Ének-zenei Alapítvány elnöke szólt családjának Péczely Attilához való kötődéséről is. Mint elmondta, nagyszülei jó kapcsolatot ápoltak a zenekutatóval, olyannyira, hogy ma is a családi örökség nemes darabja az a porcelán készlet, amelyet Péczely Attila a Berei szülők esküvőjén, mint násznagy ajándékozott.

Péczely Attila zenetudósi munkásságát méltatva Varga István professor emeritus, a szegedi tanítóképzés egykori vezetője kiemelte: Péczely Kodály Zoltán tanítványa volt, majd szoros munkakapcsolatban álltak, és mestere által kontrolláltan gyűjtötte össze a vásárhelyi környék háromezer dalát mintegy 80 adatközlőjétől. A dalokat Kodály módszere szerint kottába írta, vagy viaszhengerre rögzítette.

Péczely a vásárhelyi társadalom különböző rétegeitől igyekezett dalokat gyűjteni. Tapasztalata szerint a nagygazdák ódzkodtak dalra fakadni, ők már inkább városi embernek tartották magukat. A középbirtokos réteg képviselői főként az operetteket és a népszínművek dalbetéteit ismerték, az igazi népdalokat a kisparaszti rég soraiból gyűjtötte Péczely, őket tartotta az ősi népzenei hagyomány igazi letéteményeseinek.

A béresekkel és napszámosokkal kapcsolatban, akik az év folyamán a mezőgazdasági igényei szerint vándoroltak, Péczely megfigyelte, hogy más tájak más dalait is ismerték. A zenetudós módszere volt, hogy egy-egy adatközlővel ugyanazt a dalt öt-tíz év múltán újra elénekeltette, így kiderült, hogy vannak hagyományőrzők, és vannak olyanok is, akik az évek múltával más dallamfordulatokkal, más díszítéssel énekelték a népdalokat, őket a zenetudós újítóknak nevezte.

Péczely Attila 1929-ben orvosnak érkezett Vásárhelyre – mondta el Nagy Vera főmuzeológus -, azonban rövidesen tagja lett Tornyai körének, az akkori dalkörnek és néprajzi szakosztályt is alakított a városban. Kiállításokat, iskolai előadásokat szervezett és a helyi sajtóban is publikált. A második világháborúban orvos századosként szolgált, majd rövid angol hadifogságot követően hazatérve politikai okokból nem kaphatott szellemi munkát, az akkori téeszekben fizikai dolgozóként alkalmazták.

Ortutay Gyula közbenjárására végül a Szegedi Múzeumban alkalmazták, ahol 1949 és 1952 között a néprajzi osztályt vezette. Galyasi Miklós kérésére került ezután a vásárhelyi közgyűjteménybe, itt 1959-es nyugdíjba vonulásáig közel ötszáz cserépedénnyel, festett bútorokkal, szőrös párnavégekkel és a népi mesterségek szerszámaival gazdagította a múzeumot, de három vásárhelyi papucskészítő hagyatékát is megszerezte az intézmény számára.

A Péczely Attila Ének-zenei Alapítvány ebben az évben plakettel jutalmazta a vásárhelyi származású Huszár Lajos Erkel-, Bartók- és kétszeres Artisjus-díjas zeneszerzőt. A laudációban elhangzott: Huszár Lajos tanárai között volt Steiner Béla is, majd a zeneművészeti főiskolát követően Rómában volt ösztöndíjas, majd tanított Szeged, Békéscsaba és a főváros zenei felsőoktatási intézményeiben, elérve az egyetemi tanári fokozatot. A díjazott zeneszerző az esten sorra kerülő zenei műsorban zongorán adta elő szerzeményét, a Notturno op. 17-et, amelyet római tanárának 12 fokú, dodekafón hangsorára komponált.

A műsorban felléptek a Péczely Alapfokú Művészeti Iskola növendékei és tanárai, képviselve nemcsak a zene tagozatot, hanem felléptek a színpadon a drámai és a néptánc tagozat képviselői is, míg a művelődési központ előterében a képzőművészeti tagozat növendékeinek alkotásaiból nyílt kiállítás.

Az esten Varga István elmondta: a Péczely Attila által összegyűjtött dallok féltve őrzött kincsei a magyar népzenei kultúrának, és érdemesnek nevezte ennek feldolgozását és megjelentetését.

Arnay