TÁMOP-3.1.4.C-14-2015-0220
 
Az elmúlt 60 év gyakorlatának továbbfejlesztése a mai kor jegyében a hódmezővásárhelyi művészetoktatásban
TÁMOP-logo

A hódmezővásárhelyi Zeneiskola Fél Évszázada

Legyen ez az 50 év történetét vázlatosan összefoglaló emlékezés tiszteletadás azoknak az embereknek, akik áldozatos munkájukkal elősegítették, hogy Hódmezővásárhelyen létrejöjjön és mûködhessen zeneiskola.
1953. december 1-je fontos dátum volt a város zenei életének fejlődésében. Ekkor kezdte meg hivatalosan mûködését az Állami Zeneiskola a volt Népmûvészeti és Háziipari Szövetkezet helyiségében, Török Imre vezetésével. A tanítás 180 tanulóval, 5 kinevezett és 3 óraadó tanárral indult el.

Az állami zeneiskola első tantestülete
Lázár Imre, Szabó András, Dr. Jakab Jenőné, Budai Lászlóné, Kun Bálint,
Berei Lajosné, Papp Zoltánné, Berei Lajos gondnok, Kerekes Pál, Kerekes Pálné,
Török Imre igazgató, Komoly Zsuzsanna, Márffy János,
legfelül Lakos Pál, Szalai György

A következő évben új épületet kapott iskolánk, a mai Liszt Ferenc Ének-zenei Általános Iskola Völgy utcai szárnyépületét. A zenét tanulók számának növekedése szükségessé tette a tantestület bővítését, így több oktatóteremre volt szükség. Ezért költözött az iskola 1957-ben a jelenlegi épület emeleti részébe, ahol már sokkal kedvezőbbek voltak a tanítás feltételei. 1959-től Steiner Béla igazgatása alatt már tizenkét szakon folyt a hangszeres oktatás. Szakmai tevékenysége máig is kihat iskolánk és a város zenei életére.

Az iskola tízéves évfordulója (1963) fontos fejlődési szakasz kezdetét jelentette. Lázár Imre vezetésével tovább javultak a tárgyi és személyi feltételek. Az új berendezések és hangszerállomány megteremtették a még korszerûbb tanítás lehetőségét. 1966. február 19. meghatározó dátum volt intézményünk életében. Díszünnepség és tanári hangverseny keretében került sor az egész épület átadására. A 250 személyt befogadó hangversenyterem a mai napig fontos szerepet tölt be az iskola és a város zenei életében. Virágzott a fúvószenekar, kamarazenei csoportok országos versenyek résztvevői. Ebből az időszakból került ki a ma itt tanító tanárok többsége, és mûvészek egész sora.

 

A tantestület 1961-ben
Ülő sor: Kovács Pálné, Magyari Anna, Dr. Vintczenty Zoltánné gondnok, Berei Lajosné, Erdei Péterné
Budai Lászlóné, Steiner Béla igazgató, Dr. Jakab Jenőné, Szalai Györgyné, Varga Márta, Bak Zsuzsanna
Álló sor: Kerekes Pál, Lázár Imre, Hegedûs János, Túri Béla, Csóti György, Szalai György, Márffy János,
Budai László, Sebestyén István hivatalsegéd

Szalai Györgyné igazgatása alatt nyílt lehetőség arra, hogy a város külső területein lakó gyerekek is megismerkedhessenek a zenetanulás szépségeivel, örömeivel.

Egyre sokrétûbb kapcsolat alakult ki a város iskoláival, melynek következtében az általános iskolákban létrejöttek (1980-tól) kihelyezett bázisaink.

Tagozataink a Kertvárosi, Szántó Kovács János, Németh László /Hódtói/, Tarjáni és József Attila Általános Iskolákban jelenleg is mûködnek.

A Zenei Világnap képző- és iparmûvészeti kiállítással egybekötött ünneplése 1976-tól vált rendszeressé. Elindult iskolán belül a népdaléneklési verseny, mely később városivá szélesedett. E rendezvény a mai napig kiemelkedő esemény intézményünk életében.

Az iskola 35 éves évfordulóját új igazgatónővel, Berei Erzsébettel ünnepeltük. Töretlenül élt és virágzott a Zenei Világnap kiállítással egybekötött koncerttel való megünneplése. Figyelemre méltó lépés volt a Péczely-díj megalapítása /1990/.

Kiemelkedett a rendezvények sorából Mozart-, Kodály-, Bartók- évfordulók egyhetes rendezvénysorozattal való megünneplése, valamint Huszár Lajos szerzői estje. Ekkor indult el a könnyûzenei tanszak, mely mára teljesedett ki.

1988-ban Felletár Béla kezdeményezésére megalakult a város zenei életét befolyásoló Zenebaráti Kör. 1989-ben létrejött a Sinkovics János Attila Alapítvány, mely lehetővé tette az intézmény tehetséges diákjainak anyagi támogatását.

 

A tantestület 1971-ben
Ülő sor: Kerekes Pálné, Bereiu Erzsébet, Dr. Jakab Jenőné, Magyari Anna, Berei Lajosné,
Zsarkó Istváné gondnok
Álló sor: id. Hegyes György, Kerekes Pál, Jakobey Anikó, Paku István, Kovács Pálné, Zoltán Gáborné,
Lázár Imre igazgató, Ihász Istvánné, Szalai György, Szalai Györgyné, Túri Béla, Hegedûs János

 

A tantestület 1978-ban
Ülő sor: Kerekes Pálné, Kerekes Pál, Magyari Anna,
Szalai Györgyné igazgató, Dr. Jakab Jenőné, Lázár Imre, Berei Lajosné,
Középső sor: Felletár Béla, Fülöpné Markó Júlia, Botkáné Égető Mária, Török Andrásné,
Berei Erzsébet, Borsos Annamária, Tunyoginé Tövisfalvi Erzsébet, Szalai György,
Felső sor: Ihász Itsvánné, Zoltán Gáborné, Hegedûs János, Csatáry Tamásné, Fekete Mária, Major György

 

Az 1988-89-es tanév tantestülete
Guggoló sor: Takó Lajos, Fülöpné Markó Júlia, Fejes Katalin, Kerekes Pálné, Ihász Istvánné,
Álló sor: Felletár Béla, Krupiczer Ferenc, Krupiczerné Bánfi Zsuzsanna, Cságoly Csilla, Török Andrásné,
Dr. Jakab Jenőné, Szalai Györgyné, Csatáry Tamásné, Berei Lajosné, Túri Béla, Berei Erzsébet igazgató
Dr. Latzkovits Lászlóné, Zoltán Gáborné, Kerekes Pál, Török Sándor hangszerjavító, Deme Irén,
Zsarkó Istvánné gondnok, Ivanics Bertalan, Srankóné Mészáros Márta iskolatitkár, Mucsiné Kiss Ildikó

1993-ban a 40 éves iskola növendékeit és tantestületét Blaskovics László igazgató köszöntötte. Már ebben az évben névváltoztatásra készült az iskola, megkérdezve a szülőket, növendékeket, a tantestületet. Több jelölt közül Dr. Péczely Attilára esett a választás. 1994-ben került sor a névadó ünnepségre, melyet egy koncert is emlékezetessé tett. Ekkor vette fel iskolánk a Péczely Attila nevet. Még ebben az évben készült el a Péczely Emlékkönyv, a Péczely Attila nevét viselő alapítvány segítségével. 1997-ben avattuk fel a zeneiskola homlokzatán lévő Péczely-dombormûvet, amely Erdős Péter alkotása.
1996-ban szerveztük meg az Ifjú Zongoristák megyei találkozóját, ahol a megye legtehetségesebb /leendő B-s és B- tagozatos/ növendékeit hívjuk össze február első péntekjén. Körülbelül 35-55 között ingadozik a résztvevők száma. A növendékek a SZTE Konzervatórium tanáraiból (leggyakrabban: Kerek Ferenc, Lucz Ilona, Zsigmond Zoltán) összeállított zsûri előtt játszanak két különböző stílusú mûvet. A jelentkezőket négy korcsoportba soroljuk.
A találkozó értékeléssel zárul. A zsûri a felkészülést dicsérettel, nívódíjjal és kiemelt nívódíjjal jutalmazza. Hosszan tartó eszmecsere folyik a konzervatóriumi és a felkészítő tanárok, illetve az érdeklődők között.

1996-tól kezdődően összevont intézményként dolgozunk a Liszt Ferenc Ének-zenei Általános Iskolával, Berei Erzsébet igazgatásával. Ez idő alatt az iskola tagintézmény-vezetői Blaskovics László, Majtényi András és Illés Mihály voltak.

 

Blaskovics László igazgató
1994-ben a névadó ünnepség megnyitóján

 

Dr. Péczely Attila névadó plakettje

 

Sikeres pályázatok írásával bővítettük lehetőségeinket, így sikerült orgonát venni az iskolának. A néptánc önálló tanszak lett, a népi hagyományok ápolása /Szüreti mulatság/, valamint a táncosok szereplése is megnőtt /a zene ünnepén való közremûködések, augusztus 20-i ünnepségeken gyakori szereplés, mûvészeti fesztivál és jótékonysági est rendezése/.

 

Az Árendás néptánccsoport a Fekete Sasban 2003-ban.

Az összevont intézmény tanulói a Szent István templomban léptek fel először együtt karácsonyi koncert keretén belül 2001-ben. Nagy előrelépést jelentett a fúvós-, majd később egy vonós hangszerjavító alkalmazása.
A város kulturális életére és fejlődésére az iskola egész tevékenysége nagy hatást gyakorol. A rendezvények többségén a zeneiskola tanárai illetve növendékei rendszeres közremûködők. A zenetanulás iránti érdeklődést tükrözi az egyre növekvő tanulólétszám. A diákok zongora, vonós, magánének, fa- és rézfúvós, könnyûzene, ütő, szolfézs-zeneelmélet, orgona, népzene, néptánc tanszakokból válogathatnak.
Szakmailag jól felkészült pedagógusok tanítják a növendékeket. A színvonalas oktatói munka eredményei lemérhetők a hangversenyeken, továbbtanulásban, versenyeken, találkozókon, melyek közül kiemelkedik: Csongrád Megyei Kortárs Zenei Találkozó (Szentes), Országos Mélyrézfúvós Verseny (Kiskunfélegyháza), Országos Oboaverseny (Budapest), Országos Kürtverseny (Kisújszállás), Országos Furulyaverseny (Budapest), Simándy József Énekverseny (Szeged), Négykezes Fesztivál (Balassagyarmat), Regionális hegedûverseny (Zákányszék), Kodály Zoltán Országos Szolfézsverseny (Debrecen).

 

Böjti Henriett tanmuló, Tunyoginé Tövisfalvi Erzsébet tanár, Blaskovics Kristóf tanuló
a Balassagyarmaton rendezett Négykezes Találkozó kiemelt nívódíjasai (1994)

Évente több hangversenyen mutatják be tudásukat a tanulók. A szülői értekezletes formában megtartott koncertek pedig különösen alkalmasak a családdal való kapcsolattartás elősegítésére. Tanáraink rendszeresen nagy sikerrel szerepelnek hangversenyeken, kulturális rendezvényeken, versenyeken /a Zenetanárok Országos zongoraversenyén és kamarazenei találkozóján/, valamint az évente több alkalommal megrendezendő tanári hangversenyen. Az iskola falain belül és kívül egyaránt nagy sikerrel mûködik fúvós- és vonószenekarunk. Nívós munkát végzett a Berei Lajosné vezette magánének tanszak, ahol a tanítványokból kamarakórus is alakult.

Együtteseink közül meg kell említeni a korábban mûködő és szép eredményeket elért Big-Band-et, valamint az Ütő-együttest is.
Nagy múltú fúvószenekarunk 1958-ban alakult Kerekes Pál vezetésével, amely 1976 júliusában a csehszlovákiai Cheb-i Nemzetközi Ifjúsági Fúvószenekari Fesztiválon vett részt. A zenekar fejlődése töretlen és céltudatos volt. A cél elsősorban a városi és megyei igények kielégítése. Zenekarunk és az abból alakult kamaraegyüttesek nemcsak városunkban és megyénkben rendezett versenyeken nyertek első díjat, de megállták a helyüket az országos Fúvószenekari Minősítő hangversenyeken is. Töretlen fejlődésüket bizonyítja az emléklapok sokasága, amelyet helyi vagy vidéki szerepléseken szereztek. Az országos megmérettetéseken elnyerték a legmagasabb minősítést, az „Aranylant" fokozatot. Ugyancsak aranyérmet kapott a vásárhelyi zeneiskola rézfúvós szextettje is. Hallhattuk növendékeink játékát a rádióból, és izgulhattunk értük 1972-ben a „Ki mit tud" tv- vetélkedő alkalmából a képernyő előtt. Huszár Lajos zeneszerző - iskolánk volt növendéke - egyik mûvét zenekarunknak ajánlotta.

 

 


Kerekes Pál és a fúvószenekar 1961-ben

 

Az évi átlagos 35-40 szereplés a bizonyítéka annak, hogy a zenekar közösségi szelleme kiváló. A mindenki által szeretett Kerekes Pál bácsi érdeme, hogy a sokak által lenézett „rezes bandából" országosan is elismert zenekart teremtett. Munkáját a szigorú következetesség, az alázat, növendékeinek szeretete hatotta át. Emlékét márványtábla őrzi iskolánkban.

Munkáját Ivanics Bertalan folytatta tovább a következő években. Új színt vitt az együttes életébe, őrizve a hagyományokat is: a klasszikusok mellett könnyedebb mûfajú mûvekkel bővült a repertoár.
Ezután a zenekar élére Felletár Béla került. Előszeretettel hangszereltette magyar zeneszerzők mûveit Galli Jánossal, a csongrádi zeneiskola akkori igazgatójával. Ezt a korszakot a fellépések sorozata jellemezte, melyekbe bevonta kisebb kamaracsoportjait is. Felletár Béla nevéhez nem csak a fúvószenekar vezetése fûződik, hanem meghatározó egyénisége volt a város kulturális életének. Jelentős zenei vonatkozású helytörténeti kutatásokat végzett; kapcsolatot tartott fenn a Hódmezővásárhelyről elszármazott idősebb és fiatalabb mûvészekkel, akik számára rendszeresen szervezett hangversenyt.

A stafétabotot Felletár Bélától Krupiczer Ferenc vette át 1984 őszén. Legtöbbet városunkban szerepeltek, de kiléptek falain kívülre is. Ellátogattak a megye több városába, sőt Fúvószenekari Találkozón is sikerrel vettek részt. A zeneiskola együttesével párhuzamosan mûködött a Városi Fúvószenekar.
Az utóbbi élén történt változás (Hegedûs Endre) hozott újabb lendületet az iskola zenekarának életében. Összefûzték erőiket, és közös munkában gondolkodva sikeresen mûködtették a fúvószenekart. Az iskolai zenekar munkáját 1994-től Vágó János önálló zenekarként irányítja tovább, de megmaradt az együttmûködés a Városi Fúvószenekarral. A tanulók a zeneiskolában elsajátítják a zenekari játék alapjait, majd tudásukat a felnőttek között is kamatoztatják.

 

A vonószenekar - ha szerényebb keretek között is, de - minden évben szerepelt önálló repertoárral növendékhangversenyeken. A legjobbak a hagyományos Csongrádi Zenei Táborban vettek részt, melyet 1975-ben iskolánk szervezett meg olyan kiváló mûvészek közremûködésével, mint Kóté László hegedû- és Mező László gordonkamûvész. A kezdeti időszakban Török Imre, Steiner Béla, Lázár Imre, Kerekes Pál látta el az együttes vezetését. Később Hegedûs János és Fülöpné Markó Júlia fogta össze a vonósok munkáját.

 

A vonószenekar Hegedûs János vezetésével (1974)

 

2000 szeptemberétől Pechan Szilvia és Nyíri Csaba irányítása adott új lendületet a vonószenekar mûködésének. A megújult (kezdetben többségében alacsonyabb osztályos növendékekből álló) zenekar évről évre egyre több felkérésnek tud eleget tenni színvonalas játékával. 2004-ben már ismét részt tudott venni regionális vonószenekari találkozón (Szentes).
A zenekar mellett mûködik a „Hegedûegyüttes", melyben a zenekari hegedûsök mellett a legkisebb növendékek is helyet kapnak. Ez segíti, hogy a kezdő tanulók is minél korábban megismerkedjenek a közös zenélés élményével és beletanuljanak az együttmuzsikálás technikájába. Az alkalmi fellépések mellett az együttes rendszeresen szerepel a Liszt F. Ének-zenei Általános Iskola karácsonyi ünnepségén és iskolanapján.

Az évek folyamán hangversenytermünk nagyon sok rendezvénynek adott és ad helyet ma is az említetteken kívül:
IV. Országos Ifjúsági Kamarafesztivál -1961, Alba Regia Kamarazenei Találkozó Megyei Válogatója (Székesfehérvár, 1964), Országos Népdaléneklési Verseny Megyei Elődöntője -1998, zeneszerzők évfordulóját ünneplő hangversenyek, karácsonyi koncertek, házimuzsika-sorozat, valamint az 1992 óta évente megrendezésre kerülő Országos Fuvolástábor, mely 2002-ben fesztivállá bővült.

Nagy örömünk, hogy híres mûvészek - akik tanítványaink voltak - visszajárnak iskolánkba: Bálint János, Czirják Zoltán, Csánky Emília, Dratsay Ákos, Felletár Melinda, Hegedûs Endre, Huszár Lajos, Koczka Ferenc, Kónya Krisztina, Paku István, Szabó Gábor, D. Szécsi Edit, Zoltán Péter, Zsigmond Zoltán. Koncertjeik városunk zenei kultúrájának kiemelkedő részei.
Az itt kiemelt események gazdag sorozatával jutottunk el a 2000-dik évhez, melynek nyarán Mûvészeti Fesztivállal tisztelgett az intézmény a millennium éve előtt.
Az iskola határon túli kapcsolatai lassan kibővültek. Többször jártunk Erdélyben és Szerbiában, a zentai zeneiskolával kölcsönös látogatásokat tettünk, a hangszeresek Bordeauxban és Hechingenben mutatták be tudásukat, a táncosok Bulgáriában léptek fel.
A könnyûzenei tanszakon tanuló szaxofonosok ismertté váltak a város kulturális életében, a szintetizátoron tanulók országos verseny helyezettjei lettek.
A néptánc tanszak is kiteljesedett, több iskolában is folyik az oktatás, és tanítványaink kiváló teljesítményét bizonyítja, hogy jelölték őket a Budapesten megrendezésre kerülő néptánc-antológiára.
A zongora tanszak munkáját, tanítványainak felkészülését, továbbtanulását évek óta Hegedûs Endre és Zsigmond Zoltán zongoramûvészek segítik, a vonósokét pedig S. Dobos Márta hegedûmûvész.

A félévszázados jubileumot Győri Sára igazgatónő vezetésével ünnepeltük. A rendezvény teltház előtt zajlott, a Petőfi Mûvelődési Központban, melyet az elmúlt 50 év folyamán összegyûjtött tárgyi emlékek kiállítása előzte meg: oklevelek, érmek, naplók, bizonyítványok, fényképek, újságcikkek borították be az előcsarnokban felállított paravánokat.

 

Az 50 éves jubileumi hangverseny fellépői
Dratsay Ákos, Zoltán Péter, Zsigmond Zoltán, Felletár Melinda, Kónya Krisztina, Olasz Margit

 

A megnyitó beszédet Dr. Lázár János polgármester, országgyûlési képviselő tartotta. Felejthetetlen élményt nyújtottak az intézményünkből kikerült mûvészek - mint Dratsay Ákos fuvola, Felletár Melinda és Olasz Margit hárfa, Zsigmond Zoltán zongora, Zoltán Péter klarinét, valamint Kónya Krisztina ének - színvonalas produkciói. Zongorán közremûködött Borsos Annamária. Az est vacsorával egybekötött, kellemes hangulatú beszélgetéssel zárult.

Az iskola a 2003. évtől Vágó János tagintézmény vezető irányításával mûködik, 2004.-től kezdődően pedig Alapfokú Mûvészetoktatási Intézmény lett. Új képzések indultak: színjátszás, képző- és iparmûvészet, média, társastánc.
Bár napjaink gazdasági-társadalmi viszonyai nem igazán kedveznek a mûvészeteknek /ezen belül a zene, a zeneoktatás ügyének/, mégis - megőrizve a múlt értékeit, szép zenei hagyományait - szemünk és szívünk előre tekint. Hiszünk abban, hogy Magyarországon a zene éppen a gyermekeken keresztül kap helyet minden család életében, betölti, gazdagítja a körülöttünk élő emberek mindennapjait.

Úgy gondoljuk, fontos küldetést teljesít minden zenepedagógus, amikor a zene csodálatos és hatalmas birodalmát feltárja az apró, nyitott szívû gyermekek előtt, s a zenei nevelésen keresztül szinte észrevétlenül mutat utat az emberi lét teljesebb, szebb, gazdagabb megéléséhez. Mint Kodály mondja: „A zene múlhatatlan része az emberi mûveltségnek - zene nélkül nincs teljes élet."

Hódmezővásárhely, 2004.

A Szerkesztők

 

 

 

Részletek iskolánk volt növendékeinek visszaemlékezéseiből:

Egy iskola életében nem nagy idő 50 év. Ami azonban az életkornál fontosabb, az a szellemiség, amelyet felhalmozott, és amely búvópatakként járja át - neveltjei segítségével- a társadalmat. Zeneoktatásunk eredményei talán azzal is magyarázhatók, hogy a zeneiskola alapozó tevékenysége nyomán igazi mûhellyé lett. Ki kell mondanunk, hogy ennek az iskolának a város kulturális és szellemi életében mindig meghatározó szerepe volt. Ezt meg kell őrizni, tovább kell adni a jövő nemzedékének. Homokra épít az a társadalom, amely nem áldoz a szellemi gazdagodásra, és nem számol az érzelmi nevelés fontosságával.

Berei Erzsébet
zongoratanár, volt igazgató

Mit jelent számomra a zeneiskola? A gyerekkort, a barátokat, Pali bácsit, a zenekart. Egy közösséghez való tartozás biztonságát és felelősségét. Ha ebből tanárként sikerült valamit továbbadnom, már megérte, és ha már lehetőséget kaptam, hogy itt írhatok, akkor élek vele: Kedves 50 éves zeneiskola, mindnyájunk nevében köszönöm!

Blaskovics László
trombitatanár, volt igazgató

Emlékszem arra a napra, amikor kedves tanár nénik látogattak az iskolánkba, hogy megkérdezzék, ki az, aki a zeneiskolába szeretne járni. Azonnal jelentkeztem, bár nem voltam pontosan tisztában a szó jelentésével. Zongoratanárnőm - Berei Erzsébet - önfeláldozó munkájával és anyai törődésével példaképpé vált számomra, ezért már kisgyermekként elhatároztam, csakis zenetanár szeretnék lenni. Szüleim mindig támogattak, és teljes nyugalommal bíztak az iskola tanáraira.
1998-ban szereztem diplomát. Pályakezdőként megadatott, hogy a konzervatóriumba segíthettem egy tehetséges növendékemet. Boldog vagyok, hogy tanárként visszatérhettem ide, hiszen elmondhatatlanul sokat köszönhetek ennek az iskolának.

Bereczki Marianna
zongoratanár

Ötévesen - Lázár Imre bácsi javaslatára - felváltva, hol az egyik, hol a másik nővérem órájára ültem be, így Magyari Anna elindított, Papp Zoltánné felvett magához, Kovács Pálné Évike pedig megőrzött, és megalapozta a zongorista jövőmet. Példaértékû számomra, ahogy a növendékeivel kapcsolatot teremtett, tanított és zongorázott. Szalai Györgyné Zsuzsa néni szolfézsórái közül az év végi „nagy" beszámolók egyikére szívesen emlékezem: a sok fejből megtanult népdalból számomra akkor az egyik legnehezebbet húztam: Macskácskának négy a lába kezdetût. Zokogtam, mert úgy éreztem, nem tudom. És Zsuzsa néni segített... Szépen együtt elénekeltük - és a világ nem dőlt össze.
Remek dolog, hogy diákként körülbelül 12, tanárként 26 évet tölthettem el az épület falai között, és részese lehetek az elmúlt 50 évnek.

Borsos Annamária
zongoratanár

Mindig szeretettel gondolok vissza a vásárhelyi zeneiskolára: nagyon sok szép emlék, kedves emberek, vidám, zenés események segítettek abban, hogy ezt a szép, de nehéz pályát válasszam. Nagyon sokat köszönhetek Kovács Pálné - Éva néninek.
Szalai Gyurka bácsival pedig évekig harcoltunk, hogy folytassam-e tovább az oboázást, vagy hagyjam abba; végül ő győzött - hála neki -, mert különben nem lett volna belőlem oboista. Steiner Béla bácsi tanácsára kezdtem el oboán játszani. Az első gázsim egy tábla csoki volt, amit Szalai Gyurka tanár úrtól kaptam, amikor a városi zenekarba kellett beülnöm a felnőttek közé - alig 12 évesen.
Remélem, most is vannak ügyes gyerekek, lelkes tanárok, és még sok-sok szép eredményes esztendő követi az elmúlt sikeres 50 évet! Isten éltessen sokáig mindenkit, aki a zene szeretetét oltja az emberekbe, a jövő ifjúságába.

Csánki Emília
oboamûvész

Amikor a vásárhelyi zeneiskola alapításával egy időben beiratkoztam zongorát tanulni, soha nem gondoltam, hogy 20 év múltán ugyanezen a helyen fogok tanítani. Nem gondoltam, hogy régi tanáraim, kik több éven keresztül neveltek, mint munkatársaim állnak majd mellettem. Nem gondoltam, hogy egyszer majd zenét szerző tanulók, óvónők és tanítók kerülnek ki kezem alól, kiknek jövője az én munkámtól is függeni fog...
Most, amikor az emlékeim és a zeneiskolában letanított hosszú évek között kalandozok, igenis gondolok azokra a kartársakra, akik a tanításom kezdetén segítettek rajtam, ugyanúgy, ahogyan én is próbálok a mostani fiatalokon segíteni. Gondolok az együtt szervezett rengeteg, értékes hangversenyre és koncertre, amit együtt izgultunk végig a gyerekekkel és az elmúlt évek karácsonyi és egyéb ünnepségeire, amin szinte egy családban vehettünk részt. Gondolok azokra a hajdani gyerekekre, akik nap mint nap felnőttként, szülőként az utcán a nevemen szólítanak.

Czékmánné Fejes Katalin
zongoratanár

Szalai Gyuri bácsi meleg szíve, kérlelhetetlen szigora meghatározó emlék. Riasztó, ám elgondolkoztató és később megszívlelt mondata, melyet oly sokszor hallottam tőle, máig fülemben cseng. „Egy zenésznek naponta 8 órát kell gyakorolni." Aztán az első szereplés fuvolával! Gluck: Boldog lelkek tánca, amely után Felletár Béla bácsi megkérdezte, hogy hol tanultam a vibráto-t, mert ő még ilyet nem hallott zeneiskolában. Én azt sem tudtam, mi az, de nagyon büszke voltam, hogy tudok valamit, amit más nem.
Nyolcadikban Hegyes János mindent megengedő, számomra ennél fogva rendkívül inspiráló tanítása.
Ekkor játszottam először Bach fuvolaszonátáit, illetve Vivaldi és Mozart fuvolaversenyeit.
Az utolsó vizsgámon Bach h-moll szonátájának I. tételét játszottam Berei Erzsikével. Sok év múlva a mû a diplomahangversenyem mûsorában is elhangzott.
Ezek az emlékek jutnak hirtelen eszembe és még sok egyéb apróság, de a legfontosabbak a nevek, az események, amelyek hatására a zenei pályára készülés gondolata megfogalmazódott bennem.
Köszönet ezért a zeneiskolának, és kívánok további, sokszori 50 éves töretlen mûködést a kulturált magyarság érdekében.

Dratsay Ákos
fuvolamûvész

Szívesen játszottam volna abban a teremben, ahol az első komoly fellépésemre máig is emlékszem.
Érdekes a darab címe, amely nagy szerepet játszott abban, hogy később egyre több örömöm telt a zongorázásban. Liszt „Ricordanza"-ját adtam elő az első változatában. Ricordanza visszaemlékezést jelent, amit akkor minden bizonnyal nem tudtam.
E fellépés fontos emlék maradt bennem, mert a leggiero-futam először sikerült tényleg lazán az életemben.
Kívánom, hogy a vásárhelyi zeneiskola a következő legalább ötven évben virágozzon, és kapjon elég támogatást, hogy minél több tehetséges vásárhelyi gyermek tanulja a legszebb világnyelvet: a muzsikát.

Gyimesi László
zongoramûvész

Fiamat Szekeres Sándorné magán-zongoratanárnőhöz járattuk, mert közel lakott Rákóczi utcai otthonunkhoz. Az idős tanárnő azt tanácsolta, hogy a gyors és készséges fiunkat írassuk be a zeneiskolába. Steiner Béla tanár úr segítségével felemeltük a felújított zeneiskola pódiumára. Lábacskája nem érte el a pedált, de készségesen, dudakísérettel játszotta el az ismert gyermekdalokat. A tanárok körülállták, kíváncsian tapasztalták fiam abszolút hallását. Háttal a zongorának megismerte a leütött hangokat, a hangjegyeket gyorsan felfogta, alkalmazta, így 7 évig ott tanult a most 50 évet ünneplő zeneiskolában. Kovács Pálné lett a tanára.

Özv. Hegedûs Endréné
édesanya

Kis második osztályosként az első időkben csak a szolfézs tudományát szívhattam magamba, de lehetett (most már biztosan tudom, hogy volt) valami különleges akkori tanárnőm, Ihász Istvánné Katika néni tanítási módszerében, hiszen az első sikeresen elvégzett tanév után következett a második, a harmadik és így tovább...
A következő tanévben már alkalmam adódott komoly és felnőttes döntés meghozatalára: választanom kellett, milyen hangszeren szeretnék tanulni: hegedülni kezdtem.
Ebben az időben ismerkedtem meg Ruzsa Anitával, aki velem egyidős, szintén Kati néni növendéke volt, ma pedig pedagóguskollégám és egy másik kedves tanárnőmmel, Kerekes Pálné Klárika nénivel. ő ismertetett meg behatóbban a szolfézs, a zeneelmélet és a zeneirodalom szépségeivel.
Biztos az öregedés jelei mutatkoznak rajtam, amikor vissza-visszaemlékezem a régi időkre, és örömmel nyugtázom, hogy a legjobb kezekben voltam. Visszagondolok Kati néni áldozatos munkájára, Klári néni bátorítására, Berei Erzsébet akkori igazgatónő biztató szavaira szüleim felé, mikor feltették neki a kérdést: „Mi lesz ebből a gyerekből? Javasolja-e a zenei pályát? Végül és egyáltalán nem utolsó sorban hálát adok szüleimnek, akiktől érettségi ajándékként egy saját hegedût kaptam, és akik egész életemben támogatták a zene iránt való érdeklődésemet, tanulmányaimat.

Kirschner Zsuzsa
szolfézstanár

Kisgyermekkorom óta éreztem és tudtam, hogy a zene lesz életem mozgatórugója, mondhatnám (csak kissé túlozva) életem értelme. Mindegy, milyen formában mûvelem, éppen hegedülök, zongorázok vagy csak „dúdolgatok", de muzsikálnom kell.
Drága tanáraim, akik elindítottak, s bíztak bennem - Zoltánné Etelka, Jakabné Márika, Bereiné Erzsike, Szalainé Zsuzsa néni és még sorolhatnám -, mind adtak magukból egy darabot, s belőlük is vagyok én, hisz ott vannak a zsigereimben, a szívembe, muzsikámba zártam őket.
Hogy miért lettem éppen énekes? Azt leginkább Bátki Fazekas Zoltánnak köszönhetem, aki számomra a legjobb időben, a legjobb helyen volt: a hódmezővásárhelyi Péczely Attila Zeneiskolában.

Kónya Krisztina
operaénekes

Kétszer kerültem hivatalosan a zeneiskola kötelékébe. Először mint növendék, másodszor mint tanár.
A növendék (1953)
Zongoraórára Dr. Jakab Jenőnéhez kerültem. Nem kevés ideig boldogítottuk egymást: 10 évig. Ilyen sokáig nyûttem a zeneiskola három épületének lépcsőit.
Szolfézsórákon Lázár Imrénél Kodály bicíniái kerültek terítékre. Milyen igaza volt Imre bácsinak, hogy két szólamra énekeltetett bennünket! Csakhogy ezt akkor nem láttuk be barátommal, Gyimesi Lacival.
Tanulmányaim fénypontja a továbbképzős osztályokban Steiner Béla órái voltak. ő egyszerûen fáradhatatlanul tanított, zenekart és kórust dirigált, komponált, kamarazenélt és vezette az intézményt.
A tanár (1969)
Két évet töltöttem el -mint zongoratanár - alma materemben. Ilyen rövid idő alatt tudvalevőleg nem lehet számottevő pedagógiai eredményt elérni. Mégis volt egy növendékem, egy bizonyos Pistike (vezetéknevére nem emlékszem), aki együltő helyében eljátszotta Kabalevszkij 12 kis zongoradarabját egy növendékhangversenyen. Dr Jakab Jenőné - Márika néni is küldött hozzám néhány tehetségesebb tanítványát, hogy korrepetáljam őket. Ilyen növendék volt Égető Mari, akinek fényképe most nyáron mosolygott rám valamilyen képesújság címoldaláról.

Paku István
zongoramûvész

Egyidős vagyok a zeneiskolával. Nem tudom, hogy mi hozott az iskola épületébe, de hogy ki tartott itt, azt tudom. Egy kedvesen szigorú mosolygós arc, mely Kerekes Pálé volt. ő volt a mindenki Pali bácsija. Személye által telt meg élettel a zeneiskola, általa mûködött a fúvószenekar, és ő hozta mozgásba a 60-as évek fúvóskultúráját. Valószínû, hogy az ő személye motivált engem is, hogy a zenei pálya felé vegyem az irányt.
A diploma megszerzése után a Szegedi Nemzeti Színház, majd a Szegedi Szimfonikus Zenekar tagja lettem. 1984-ben költöztem haza Hódmezővásárhelyre. Kifejezetten örömet okoz az a tény, hogy abban az iskolában taníthatok immár 20 éve, ahol magam is tanuló voltam. Naponta átélhetem ifjúságomat.
Vallom, hogy minden tudás csak annyit ér, amennyit a gyakorlatban tudunk belőle hasznosítani. Ez a mi esetünkben, a rézfúvós hangszeren megvalósult tudást, a zenekarokban való játékot jelenti.
Büszke vagyok arra, hogy volt tanítványaim megállják a helyüket, és többségük sok év múltán is aktívan muzsikál különböző amatőr zenekarokban.
Az emlékkönyv - mely az iskola születésnapjára készült - melybe alkalmam volt ezt a pár gondolatot papírra vetnem, csak állomás az iskola történetében. Lehetőség arra, hogy a jövő társadalmának kijelölje az utat, mely a zenét kedveli, szereti, és talán mûveli is.

Krupiczer Ferenc
trombitatanár

Hangszeres tanáromra Szalai Györgyre nagy tisztelettel emlékszem vissza, hiszen ő irányított és készített fel a zenei pályára. Nagy élményt jelentett számomra a társas zenélés, hiszen az akkori növendékekből alakult egy fúvósötös, melynek én voltam a fuvolistája.
Szintén nagy élményt jelentettek számomra a Kerekes Pali bácsi által vezetett fúvós zenekari próbák. A fuvola mellett néhány évig zongorázni is tanultam Kovács Pálnénál.
Az elméleti ismeret anyagot Szalai Györgyné élvezetes szolfézsóráin tanultam meg. Örülök, hogy ebben az iskolában sajátíthattam el a zenetanulás alapjait.

Mucsiné Kiss Ildikó
fuvolatanár

A történet a következő: még iskolába sem jártam, amikor a barátnőm (aki három évvel idősebb nálam) magával vitt a zongoraóráira is.
Budainé Magda nénivel már ott megszerettük egymást, és pár év múlva így lettem az ő növendéke. Nagyon nagy türelemmel és szeretettel foglalkozott velem évekig. Az ő ötlete volt, hogy tanuljak hárfázni is.
Igen praktikusan úgy mondta, hogy „jó, ha több hangszeren is tud játszani az ember". Ma már az életemben a hárfáé a főszerep, de Vásárhelyen a zeneiskolában a legnagyobb élményt azok a nem hivatalos zongoraórák adták.

Olasz Margit
hárfamûvész

A 60-as években lettem a zeneiskola növendéke a szeretett és nagyra becsült Steiner Béla bátorítása által. A sok szeretetet adó Szőnye Katalin bensőséges zongoraórái egész életemre meghatározóak lettek. Tanári pályámat bearanyozták a köztem és a nagyszerû növendékek, kollégák között kialakult életre szóló, mély barátságok.

Tunyoginé Tövisfalvi Erzsébet
zongoratanár

Óvodás koromtól kezdve nagyon szerettem énekelni, sőt hangszert is választottam magamnak. Két fa segítségével nap mint nap hegedültem. Szüleim felfigyeltek erre. Amikor túljutottam az írás és olvasás nehézségein Édesanyám elvitt meghallgatásra a zeneiskolába. A sikeres felvételi után azonban mégis zongorát kezdtem tanulni a hegedû helyett.
Tanáraim Magyari Anna és Lázár Imre voltak. Nagyon sokat köszönhetek mindkettőjüknek. Az ő irányításukkal kerültem zenei pályára.
A tanári diploma megszerzése óta tanítok „Régi iskolámban", ahol egykor diák voltam.
Igyekszem azt a tudást és zene iránti szeretetet átadni tanítványaimnak, melyet egykor én is tanáraimtól kaptam.
Vad Rózsa /Csatáry Tamásné/
zongoratanár

Szüleim 1953 szeptemberében beírattak a zeneiskolába. A zongoratanárnőm Gyarmati Sándorné (Mária néni) volt. Nagyon szerettem órákra járni, mert megértő volt. Az első hangversenyemen 7 éves koromban könnyû kis kétkezes dalt játszottam, a lábam még nem érte el a földet. Úgy éreztem, hogy a közönségnek tetszett a produkcióm, így meg is szerettem a színpadi szereplést. Otthonosan éreztem magam a későbbiekben is, bármilyen fellépés alkalmából.
Kerekes Pali bácsi javaslatára 7. osztályos koromban áttértem a vadászkürtre. Pali bácsi úgy felkészített, hogy felvettek a zenegimnáziumba vadászkürt szakra.
A főiskolán Mészáros Emma néni tanította a partitúraolvasást, aki jelenleg kollegina.
Hatodik éve tanítom a könnyûzene szakon a szintetizátor és basszusgitár tantárgyat.
Érdekesség, hogy az 50-es, 60-as években szigorúan tiltott volt a zeneiskolában slágereket játszani, még a dixiland sem volt engedélyezett zeneiskolai keretek között. Minden tanár tiltotta, egyetlen tanteremben sem lehetett játszani könnyûzenét.
Rengeteg apró élmény fûződik még a zeneiskolai évekhez, a sok fúvószenekari szereplés, vidéki fellépések, a szolfézsórák hangulata, érdekességei, a sok zenész osztálytárs, hangversenyek, kiváló tanárok. Jó volt, szép volt.

Vincze György
könnyûzene tanár

Gyermekkoromra vezethető vissza a zene, a mûvészet iránti szeretetem. Kisgyermekként otthon a húgommal „mûsoros estekkel" szórakoztattuk szüleinket. Egy nagyméretû kerti pad volt a „színpad", melyen csodálatos produkciók hangzottak el. Meghatározó volt kedves tanító nénim régi énekeskönyve, amelyre nagy betûkkel ez volt írva: SZÓ-MI. Attól kezdve édesanyámnak lett a feladata: felkutatni, hol is lehet ehhez a kincshez hozzájutni. Végül sikerült megkapnom.
Az igazi boldogság akkor köszöntött ránk, amikor 1953 novemberében édesanyánk beírathatott testvéremmel a megnyíló Állami Zeneiskolába. Húgom -Talmácsi Jolán- a zongora-, majd később a magánének tanszakon tanult a példaképének tekintett drága tanárnőjénél: Berei Lajosné- Erzsike néninél. Én saját és szüleim nagy örömére a hegedût választottam. Nagy tudású szakemberek irányításával elindulhattam a zene birodalmába. Török Imre, Lázár Imre tanár urak felejthetetlen szolfézsórái; Wünsch Béla, Halmos Albinné-Peterdy Ildikó, Lakos Pál - kedves hegedûtanáraim: köszönöm az útravalót a zenei pálya felé.
Kitartó munkával már tanulóéveim alatt tanár lehettem egykori iskolámban. Az idő múlásával az elsők között vállaltam a kihelyezett tagozatokon való oktatást is. A zeneiskolás növendékek mellett a Szántó Kovács János, valamint a Tarjáni Általános Iskolákban a mai napig a zene szépségére és szeretetére nevelem sok kis tanítványomat, az eddigi 45 éves pályafutásomból eltelt immáron 20 év óta.
Kedves régi zeneiskolám! Kívánom, hogy a jövőben is szerezzél olyan sok örömet a leendő muzsikusoknak, mint amilyet én kaptam tőled egész életemben!

Zoltán Gáborné - Talmácsi Etelka
hegedû - szolfézs tanár

Különösen erős kötődés fûz a vásárhelyi zeneiskolához, hiszen már 3 évesen ide jártam zeneóvodába. A tanulóévek alatt részese lehettem azon tanáregyéniségek óráinak, akik meghatározó szerepet töltöttek be az intézmény felvirágoztatásában, s kiknek elhivatottsága, szakmai tudása a mai napig követendő irányt mutat munkám során.
Szalai György tanár úr /később már nekem is csak „Gyurka"/ lendületes furulyaórái; Felletár Béla tanár úr közvetlenséget, pedagóguson túlmutató törődést sugárzó személyisége és hihetetlen agilitása, mellyel a klarinétórákon túlmutatva szolgálta a város egészének kulturális életét. Lázár Imre bácsi barátias hangulatú szolfézsórái; valamint a közösségi élet színtere: az elmaradhatatlan fúvószenekar.
Sajátságos érzés megélni, amint régi iskolám /manapság már munkahelyem/ falai közé lépve nap mint nap megelevenedik a múlt. S diákkorom emlékeit hordozzák magukban azon tanáraimmal való találkozások is, akiket a jelenben immáron nem csak kollégaként, hanem barátként is üdvözölhetek.

Zoltán Péter
klarinétmûvész

Két meghatározó emlékemről írnék. Az egyik a zenekar. Kerekes Pali bácsit a lelkesedése, fanatikus odaadása meghatározó és összetartó személyiséggé tette számunkra. Elhitette velünk, hogy mindent meg tudunk oldani, még talán az erőnket meghaladó feladatokat is. Az ünnepi hangversenyek, amelyekre még a régi tagok is beszálltak, városszerte jelentős eseménynek számítottak. Ebben a közösségben életre szóló barátságok szövődtek közöttünk.
A másik felejthetetlen „élményem" az maga Éva néni /Kovács Pálné/, az ő személyisége. Nemcsak az órákon tanultak váltak maradandóvá számomra, hanem az a lényéből áradó valami is, amitől valaki eredményes, szuggesztív tanár tud lenni. Megkövetelte a munkát, az igényességet.
Mindig fontos volt számára az a gyerek, aki ott ült. Fontos volt a zene, nekem pedig sokat jelentett az, hogy ebben részt vehetek.
Hálás vagyok neki ezért sokadmagammal, akiknek értelmet és sok érzelmet is adott útravalóul erre a pályára.

Zsigmond Zoltán
zongoramûvész

 

Az intézmény

tanári kara és dolgozói a 2003/2004. tanévben

 

 

Győri Sára
igazgató

Vágó János
tagintézmény vezető

Molnárné Prjevara Nóra
tagintézményvezető-helyettes

 

Almási István
szaxofon
Lauer Ágnes
zongora, korrepetíció
Bátki Fazekas Zoltán
magánének
Lebovics Georgij
ütő
Berei Erzsébet
zongora
Majtényi András
zongora, korrepetíció

Bíbok Róbert
harsona, furulya

Mészáros Emma
zongora
Borsos Annamária
tanszakvezető, zongora, korrepetíció
Molnárné Prjevara Nóra
szolfézs, zeneelmélet
Czékmánné Fejes Katalin
zongora, korrepetíció
Mucsiné Kiss Ildikó
fuvola
Csányi Ildikó
gordonka, gitár
Németh Gabriella
furulya
Csatáry Tamásné
zongora,szolfézs, korrepetíció
Nyíri Csaba
hegedû, vonószenekar
Csernai Ágnes
hegedû
Olléné Zámbó Zsuzsa
zongora
Erős Edina
furulya
Paulik Erika
tanszakvezető, néptánc
Fabók László
furulya
Pechan Szilvia
tanszakvezető, hegedû, vonószenekar
Hajas Matild
orgona, zongora, korrepetíció
Pechan Zoltán
gordonka, szolfézs, zeneirodalom
Hegyi István
néptánc
Pechan Zoltánné
zongora
Honfi Mónika
furulya
Szappanos Edit
néptánc
Kirnyák Melinda
hegedû
Tápai Lászlóné
néptánc
Kirschner Zsuzsa
szolfézs
Tótné Bereczki Marianna
zongora, szolfézs, korrepetíció
Kiss János
fagott, furulya
Tunyoginé Tövisfalvi Erzsébet
zongora, korrepetíció
Kónya Krisztina
magánének
Vágó János
kürt, furulya, fúvószenekar,
Krupiczer Ferenc
trombita, furulya
Vincze György
könnyûzene
Krupiczerné Bánfi Zsuzsa
oboa, furulya
Zoltán Gáborné
hegedû, szolfézs
Wiltner Ágnes
fuvola
Zoltán Péter
tanszakvezető, klarinét, furulya
Zagyi Sándor
hegedû
Török Sándor
fúvós hangszerjavító
Angyalné Mári Judit
iskolatitkár
Oláh Ferencné
takarító

Horváth Ágnes
gazdasági ügyintéző

Oláh Zoltán
fûtő, karbantartó

Kocsis Tibor
vonós hangszerjavító

Szabó Sándorné
takarító

 

 

Képek az iskola életéből:

 

 

Antal Imre bejegyzése az iskola vendégkönyvében

 

Kamarazenei csoportok 1960-ban
Szûcs Katalin, Árvai Irén, Dezső Mária, Kenéz Pál, Villányi Anikó, Gyimesi László
Berei Ezsébet, Budai Géza, Szatmári Judit tanulók,
középen Berei Lajosné tanár

 

Csoportkép 1976 márciusából
Megyeri József, Tóth Katalin, Sallai László, Nagy Katalin, Blaskovics László, Varga Ildikó,
Ifj. Kerekes Pál, Szemeneyi Bertalan, Csernai Zoltán tanulók
Hegyes Jánosm, Szalai György, Kerekes Pál, Kerekes Pálné, Felletár Béla, Lázár Imre - tanárok

 

Zenekarunk a Cheb-i Nemzetközi Ifjúsági Fúvószenekari Fesztiválon

 

Országos Zongoraverseny (1989 - Nyíregyháza)
Középen Bereczki Marianna növendék, jobb szélen tanára Berei Erszébet

 

A Hódmezővásárehyli Fúvósötös (1991)
Álló sor: Krupiczerné Bánfi Zsuzsanna, Zoltán Péter, Olasz Ágnes,
Ülő sor: Czirják Zoltán, SzalaiGyörgy

Kovács Pálné tiszteletére rendezett jubileumi hangverseny
a Péczely Attila Zeneiskolában (1997)
A képen tanítványai körében láthat
ó

 

Zenetanárok Országos Kamarazenei Találkozója (1998 - Kaposvár)
Boros Annamária, Cságoly Csilla, Zoltán Péter mûvészeti díjas trió