Péczely Attila dr. 1897-ben született Rákosszentmihályon. 1920-1926 között orvosi tanulmányokat folytatott a budapesti Orvosi Egyetemen. Kodály Zoltánnal 1923-ban került kapcsolatba. 1929-ben költözött családjával együtt Hódmezővásárhelyre. Itt orvosként dolgozott, s közben folytatta népzenegyűjtő, ismeretterjesztő, zenei életet szervező tevékenységét. 1948-ban indoklás nélkül elbocsátották állásából. 1949-től a szegedi Móra Ferenc Múzeum, 1952-től pedig a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum néprajzosa. 1960-ban vonult nyugdíjba. 1962-ben a Pest megyei Gyömrőre költöznek. 1964-ben halt meg a németországi Weidenben.

Gyűjtései Múzeumokban (Hódmezővásárhely, Szeged, Nagykanizsa) és a Magyar Tudományos Akadémián találhatók. Számos gyűjtése, tanulmánya, cikke jelent meg különböző kiadványokban.

Kéziratban két nagy munkája van: Zalakomár monográfiája és Hódmezővásárhely népének zenei élete. Péczely Attila meglátta, hogy Kerényi György, Vargyas Lajos, Járdányi Pál már nemcsak népzenei anyagot gyűjt össze, hanem tudományos, összehasonlító, rendszerező munkával egy-egy zárt, körülírt helyet választ ki, és ezen belül a népzenei anyag és a nép együttes életét vették vizsgálat alá. Az utóbbi kéziratban ezt tette Péczely is. Egy hatalmas határú, mintegy 60000 lakosú mezővárost vett vizsgálat alá. Huszonöt esztendő munkáját összegezte.

1954-ben így ír ezzel kapcsolatban. „Nem tudok róla, hogy a mezőváros népzenei viszonyaival eddig valaki behatóbban foglalkozott volna, tehát a munka még ilyen állapotában is hézagot tölt be. Huszonöt évig álltam őrhelyemen ebben a nagy mezővárosban. Amit megláttam, lássa más is, amit nem vettem észre, azt későbbi kutatók könnyebben kipótolhatják, mintha elölről kellene kezdenünk az egész munkát."

Péczely Attila egyike volt azoknak a vásárhelyi művelődéstörténeti embereknek, akiknek tevékenysége korszakot határozott meg és új fellendülést hozott az időről-időre ellaposodó szellemi életbe. Zenei ismeretterjesztő előadásokat tartott, fellendítette a hangverseny életet, a város kórus életét, és Ő maga is énekelt. Kodály és Bartók műveinek népszerűsítését fontosnak tartotta, nemcsak a kórusmuzsikában, hanem a hangszeres zenében is.